Érsekvadkert

Weboldal

A megkülönböztető szerepű Érsek előtag a helység egykori birtokosára, az esztergomi érsekre utal. Érsekvadkert (azelőtt csak Vadkert) a megye legrégibb helységeinek egyike. Már jóval a tatárjárás előtt fennállt. 1227-ben az oklevelek az esztergomi érsek itteni vadaskertjét említik. 1283-ban az érsek udvarnokainak (udvari cselédjeinek) lakóhelye. Az egész középkorban az esztergomi érsek birtokában találjuk. Vámhely is volt. Akkor három helységból állt a mai Érsekvadkert. Felső-Vadkert a mai község nyugati végén feküdt. Amikor itt 1860-ban a tagosítás után a földek művelés alá

kerültek, szántás közben megtalálták a régi helység templomának alapfalát, sőt egyes házak alapfalaira is rábukkantak. A Közép-Vadkert a mostani község helyét foglalta el. Alsó-Vadkert a mai község keleti kijáratánál feküdt és ennek helyén is rábukkantak régi lakóházak nyomaira. A XVI. század közepén a török hódoltsághoz tartozott. 1710 januárjában a császári had szállta meg a helységet. 1722-ben 32 magyar és 9 tót háztartást tartottak nyilván. 1733-ban mezővárosi rangot kap, ezzel együtt évi négy szabad vásár tartását. A török hódoltság megszüntétől 1848-ig az eszetrgomi érsek földesúri hatósága alá tartozott.A községben két úrilak őrzi a múlt emlékeit, amit a Soókyak építettek. A római katolikus plébánia 1223-ban már fennállt, a mostani templom azonban csak 1743-ban épült. A lakosok hitelszövetkezetet tartottak fenn és két gőzmalom is működött,amelynek nyomán a mostani malomipar fejlődött ki. A községhez több puszta - így Szentlőrinc-puszta, Hajduárok, Káposztás és Mogyoróspuszta - is tartozott. Ebben az időben a vármegye egyik legnagyob terjedésű és lélekszámú települése. A XIX. század végén a település lakossága (jobbágyok, cselédek) az úrbéresi tagosítás során jutott földhöz. Egyre többen foglakoznak iparosi, kereskedelmi tevékenységgel. A világháborúk nagy pusztítást végeztek a községben. A két világháború között több család elvándorolt innen illetve elhagyta az országot.



A II. világháború alatt a község zsidó lakossága elpusztult, túlélő alig akadt. A földosztás során sok család kapott földet, ami nagyon kevés volt ahhoz, hogy ebből lehessen megélni. Sok száz ember talált kényszerűségből munkát az építőiparban. 1960-61-ben megtörtént a TSZ-szervezés. A község ettől az időponttól kezdve indult fejlődésnek. Kiépült a falu központja, valamennyi útja korszerűsödött, van villany, ivóvíz, telefon, a közelmúltban fejezték be a földgázvezetékek lerakását. A lakosság foglakoztatottsága 75 százalékos, sokan keresik kenyerüket a nagy hagyományokkal rendelkező malomiparban, a sertéstenyésztőknél, az ÁFÉSZ és mezőgazdasági szolgáltató szövetkezetnél, bár a település mezőgazdasági adottságai jók.